Igazán adni, figyelni a másikra csak nagyon kevesen képesek

Tudod, mi érint meg nagyon újra és újra? Amikor el kell menned ahhoz a megszokott környezetedből, hogy oda visszatérve lásd, mennyire szeretnek Téged és mennyire hiányoztál. És Te ezen kedvesen csodálkozol.

Még mindig le tudok döbbenni azon, mennyire mélyen be tudsz húzódni a magad kis barlangjába, hogy onnan figyelj kifele csendesen. Reggel szépen felöltözöl, levezényelsz egy teljes napot a családodban, a cégednél vagy a vállalkozásodban, odaadod, amit magadból csak tudsz maximálisan, majd lefekszel és elalszol. És konkrétan szinte semmit nem fogsz abból, hogy másoknak mennyit tettél hozzá aznap az életükhöz.

Ez a dolgom- mondod. Te nem tettél mást, csak amit szoktál. Ezt más is ugyan így csinálja.

De akkor én elárulom Neked a valóságot:

  • Nem, nem mindenki csinálja így, mint Te.
  • Nem, nem mindenkinek fontos másnak adni és másra ennyire figyelni.
  • Nem, nem mindenki végzi a munkáját maximálisan, kihozva magából a legtöbbet.
  • Nem, nem mindenki törődik ennyit a családjával.

Egymással.
Egyáltalán a másikkal.
A legtöbb ember nem is tudja, miről beszélsz, ha ez szóba jön. Csak éli az életét, amiben az empátia nem a leggyakoribb elem.

Szeretetre mindenki nagyon vágyik.

Hogy törődjenek vele, hogy elismerjék, hogy fontosnak tartsák. Azt mindenki igényli, akarja, élvezi. De igazán adni, figyelni a másikra minden nemű viszonzás nélkül csak nagyon kevesen képesek.

Amikor hallgatlak és megtisztelsz azzal, hogy vagy nekem az életemben, mint Vendégből lett Barát, egy idő után nem tudok Rád másképpen tekinteni, a szívembe hála költözik. A lelkemben meg van egy hang, ami legszívesebben kiabálna:
Vedd, már kérlek észre, hogy ami vagy, az egy Csodaaaaaaaaaa!!!!
Lehet, hogy ezt Neked már mondtam, szóban, vagy írtam Neked válaszban,
vagy jeleztem feléd, ha mellettem ültél tréningen vagy előadáson.

De nem eleget.
Még mindig nem ment át kellően az üzenetem:.
Pedig azt hittem elég hangos vagyok.
De úgy látszik még sem.
Azért nem adom fel.

Ölelés Neked otthon vagy bárhol is vagy a nagy világban, én megyek a családomhoz, köszönök mindent,
Ági