I am enouh!

Kollár Ágnes Rólam

Magyarul írok, mégis ez a mondat angolul jobban tetszik számomra.
Tömörebb. Az alapom lett ez a mondat, mert valahogy nekem ebben minden benne van.

Saját fordításomban íme, így hangzik:
“Pont jó vagyok, úgy ahogy vagyok.”

Lazán, elfogadóan, sok mosollyal. Nem tudok ennél jobb mondatot, pedig sokáig kerestem a magamét. Lehet Neked is van ilyen és végtelen kíváncsian olvasom, ha megtisztelsz vele, hogy megírod.

  • Persze ez nem zárja ki azokat az érzéseket, mint pl mikor bánatosan bámulom a megereszkedett bőrömet…..de azután feldolgozom a koromat és jön a Mondatom.
  • Ettől éppen úgy szoktam cél nélkül zuhanni is meredeken lefelé a semmibe időnként és mikor azt válaszokkal megélem, jön fellélegezve a Mondatom.
  • Ez nem jelenti azt, hogy a fejlődés és a tanulás nem a minden napom, de mikor mindennel teli a hócipőm, jön a Mondatom.
  • Az is jellemző rám ettől, hogy halogatom az ötleteimet, mert a kivitelezésük jajjjjj de pocsék unalmas rész már számomra, de a kellő önostorozás után jön mosolyogva a Mondatom. És utána? Simán hagyom a francba az egész hóbelebancot és megyek fürödni a kalapomba a Tiszára. Vagy zárom az ömlesztett feladatokat és megyek az imádott edzésemre, belemerülve a világ legszebb mozdulataiba. De a telefont is halál nyugalommal hagyom kicsengeni, hiszen hallgatlak helyette inkább, mert szükséged van rám.

Annyira szükségtelen a frász, a görcs, a jaj ilyet nem szoktak csinálni és egyébként te már felnőtt vagy gondolatok. Ezért nem tudok ítélkezni feletted, ezért nem kapok frászt a dolgaidtól és ezért nem csapdosom a kezem, hogy huha…..no panic, majd együtt megoldjuk. Bármikor és bármiben és bárhogyan.

Valóban buborékban élek és most már fogadom. Hiszen tavaly szétpukkant és csak szenvedtem magamtól. Gyászoltam, miértet kerestem és célt…és közben csak azt mondogattam magamban: “Vissza akarom kapni a régi életemet!”

Pedig csak a régi énemet, aki pont jó, azt kerestem. Aki közben változott. Több lett. Hiszen minden változással azok leszünk, még ha előtte a poklok poklát is jártuk be. Csak egy valami maradt örök. A mondatom.

És most kérlek mond utánam Te is: I am enough, én pont jó vagyok, úgy ahogy vagyok!

Köszönöm Neked, hogy együtt mondhattuk.
És nagyjából ezen leszek az életem végéig, hogy ezt sokszor halljam tőled, magadról:.

Nagyon ölellek,
Ági